Hidegség falu első írásos emlékei 1274-ből származnak, ahol még mind Hydegsyd van megnevezve. A település ezt a nevét a valamikori "Dézsma pincében" fakadó hidegvizű forrástól kapta. A latinos Hydegsyd a történelem folyamán először Hidegséd, majd később a mai Hidegség-re változott. Az említett jóvízű forrás évszázadokon át ivóvízzel látta el a község lakosságát. A vezetékes ivóvíz bevezetésével a valamikori forrás vize egyre érdektelenebb lett. Az 1970-es években a nevezett pincében gombatermesztéssel kísérleteztek, a behordott szerves trágya és a mezőgazdaságban elterjedt intenzív műtrágyázás együttes eredményeképp az addig jóvízű forrás többek között nitráttal szennyeződött. Ezt követően a forrás vizét (a vizsgálatok következtében) emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánították. A forrás sorsát végképp megpecsételte a faluközpont átépítése az 1980-as évek elején. Ennek eredményeképp az szabadtéri forrást eltüntették, így az a pincébe szorult, ahonnan a víz térszint alatti vezetéken a faluközpont terén kiépített úgynevezett diszkúton át vezetve a Fertő-tóba ömlött.
2000. februárjában Grubits János vezetésével megalakult a Faluszépítő Társaság, Több célkitűzés közül kiemelkedő programként ütemezte be, hogy a Millenniumi év tiszteletére a falu névadó forrását újra feltárja. A cél az volt, hogy úgy környezeti mint esztétikai szempontból egy maradandó szép emlék épüljön. A forrás önkéntesen épült meg (szponzorok anyagi segítségével), jó példája volt a jó cél érdekében való emberi összefogásnak. A forrás 2000. július 29-re teljes szépségében elkészült, a vize iható. A turisták egyik kedvenc pihenőhelye. A forrás rövid leírása
A település központi, parkosított részén helyezkedik el. A forrást terméskőből kirakott lépcsős lejárón lehet megközelíteni. Felépítménye fertei kőből, illetve díszítő motívumokból áll; ezek fehér márvány emléktábla, a Faluszépítő Társaság mészkőből faragott címere, a falú védőszentjét motiváló Szent András kerámia féldombormű, jelképes cserép korsó, faragott vízköpő, rézlemezzel burkolt vízgyűjtő. A forrás esztétikai, illetve eszmei értékét növelik a hozzá szervesen kapcsolódó (Hidegség lakosainak névsorát megörökítő) faragott fatáblák.
Hidegség falu első írásos emlékei 1274-ből származnak, ahol még mind Hydegsyd van megnevezve. A település ezt a nevét a valamikori "Dézsma pincében" fakadó hidegvizű forrástól kapta. A latinos Hydegsyd a történelem folyamán először Hidegséd, majd később a mai Hidegség-re változott. Az említett jóvízű forrás évszázadokon át ivóvízzel látta el a község lakosságát. A vezetékes ivóvíz bevezetésével a valamikori forrás vize egyre érdektelenebb lett. Az 1970-es években a nevezett pincében gombatermesztéssel kísérleteztek, a behordott szerves trágya és a mezőgazdaságban elterjedt intenzív műtrágyázás együttes eredményeképp az addig jóvízű forrás többek között nitráttal szennyeződött. Ezt követően a forrás vizét (a vizsgálatok következtében) emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánították. A forrás sorsát végképp megpecsételte a faluközpont átépítése az 1980-as évek elején. Ennek eredményeképp az szabadtéri forrást eltüntették, így az a pincébe szorult, ahonnan a víz térszint alatti vezetéken a faluközpont terén kiépített úgynevezett diszkúton át vezetve a Fertő-tóba ömlött.
2000. februárjában Grubits János vezetésével megalakult a Faluszépítő Társaság, Több célkitűzés közül kiemelkedő programként ütemezte be, hogy a Millenniumi év tiszteletére a falu névadó forrását újra feltárja. A cél az volt, hogy úgy környezeti mint esztétikai szempontból egy maradandó szép emlék épüljön. A forrás önkéntesen épült meg (szponzorok anyagi segítségével), jó példája volt a jó cél érdekében való emberi összefogásnak. A forrás 2000. július 29-re teljes szépségében elkészült, a vize iható. A turisták egyik kedvenc pihenőhelye.
A település központi, parkosított részén helyezkedik el. A forrást terméskőből kirakott lépcsős lejárón lehet megközelíteni. Felépítménye fertei kőből, illetve díszítő motívumokból áll; ezek fehér márvány emléktábla, a Faluszépítő Társaság mészkőből faragott címere, a falú védőszentjét motiváló Szent András kerámia féldombormű, jelképes cserép korsó, faragott vízköpő, rézlemezzel burkolt vízgyűjtő. A forrás esztétikai, illetve eszmei értékét növelik a hozzá szervesen kapcsolódó (Hidegség lakosainak névsorát megörökítő) faragott fatáblák. 
