Településtörténet

Hidegség község Győr-Moson-Sopron megye nyugati részén, Soprontól mintegy 14 km távolságra, keleti irányban található. Természet-földrajzi szempontból a nyugat-magyarországi peremvidék részeként nyilvántartott Ikva-medencéhez tartozik a falu. A település határától északra elterülő Fertő-tó közelsége a történelem folyamán mindvégig meghatározta a község lakóinak életét, pl. a zöldségtermesztés számára kedvező feltételeket biztosított a vízparti környezet. Hidegség közlekedés-földrajzi helyzete kedvező, rajta halad keresztül ugyanis a Sopront Fertőddel összekötő "Fertő-tó melletti útvonal". Emellett a 85-ös számú főútvonallal is kapcsolata van a falunak a Nagycenkre vezető 3 km hosszú bekötőút révén.

Hidegség a nevét a "Dézsma pincében" fakadó hidegvízű forrásról kapta. A környék már a neolitikum idején is lakott terület volt, amit a falu határában előkerült leletek is bizonyítanak. Rajtuk kívül még a római korból származó tárgyakat is sikerült feltárniuk a régészeknek. Magát a települést az írott források először 1274-ben, majd 1283-ban említették Hydegsyd formában.

Ezek az oklevelek az Osl családot emlegették a község birtokosaként. A következő évszázadokban a birtokosok sűrűn váltogatták egymást: 1358-ban pl. a Kanizsayaké lett a falu, majd a század végén házasság útján a Nádasdyakra szállt. A település lakóinak a XV. században a szomszéd földesurak háborúzásait, a XVI. században pedig a török gyakori zaklatásait kellett elviselnie. Az 1500-as évek elején a magyar lakosság elmenekült a faluból, helyükre 1532-1534 között horvát telepesek érkeztek. A reformáció elsősorban a község magyar lakói körében vert gyökeret: 1596-ban még saját evangélikus lelkésze is volt a falunak. A XVII. század első felében a lakosság túlnyomó többsége visszatért a katolikus hitre. Nádasdy Ferenc 1671-es pere után a hidegségi birtokai előbb a Draskovich, majd a Széchenyi családra szálltak. A Rákóczi-szabadságharc idején a község ismét elnéptelenedett, ezért 1704-ben újra horvát telepesek érkeztek, ezúttal a Szerémségből. A horvát népesség részaránya így annyira megnövekedett, hogy 1832-ig horvát volt az iskolai oktatás nyelve.

A hidegségi sárgarépa, a petrezselyem, a hagyma és a paradicsom a soproni piacon kívül még Győr, Moson és Vas megyékben, valamint Ausztriában is közismert volt. A szőlőtermesztés a XIX. századi filoxéravész miatt elvesztette jelentőségét. Az állattenyésztés ágazatai közül inkább a külterjes szarvasmarha-tenyésztést érdemes megemlíteni.

Az I. világháborút még nagyobb veszteség nélkül vészelte át a falu, a II. világháború azonban már tragikus eseményeket hozott a falu életében: 1944 novemberétől a faluban és az Ilona-majorban zsidó munkaszolgálatosokat őriztek és dolgoztattak, s közülük nagyon sok beteget agyonlőttek. A szovjet csapatok 1945. április elsején érték el a falut. A megszállást követő földosztás után a lakosság társadalmi összetétele erősen megváltozott: korábban ugyanis 26 család 15-20 hold földterülettel rendelkezett, ezután kb. 5-6 hold lett az átlag birtokméret. Így a középparaszt rétegek helyett a kisparasztság került túlsúlyba. A kollektivizálás hullámai Hidegséget az 1950-es években érték el először, majd a 60-as években a Hidegségi Termelőszövetkezet egyesült a Hegykőivel, így a gazdasági döntések gyakorlatilag kikerültek a helybeliek hatásköréből. Megszűnt a falu önálló tanácsa is, közigazgatásilag egészen a rendszerváltozásig Hegykőhöz tartozott Hidegség. Az erőteljes urbanizáció hatására kedvezőtlen folyamatok zajlottak le, a 60-as évektől kezdve sokan elvándoroltak a faluból, így rendkívüli mértékben lecsökkent a település lélekszáma.

Hidegség lélekszáma a század folyamán drámaian csökkent: 1900-ban még 554-en, 1930-ban 589-en, 1997-ben csak 303-an lakták. Jelenleg a település lakossága 370 fő, köszönhetően a Csillahegy benépesülésének, és a községben a megüresedett régi házakat megvásároló, környező városokból ideköltöző fiatal, családos lakosoknak.

A község önálló óvodával és iskolával nem rendelkezik, Hegykővel közösen tartjuk fenn az óvodánkat, és az iskolánkat. A település kis mérete ellenére is infrastrukturálisan elég fejlett, a vezetékes ivóvíz-, gáz-, és szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettsége 100 %-os. A települési önkormányzat fontos céljának tekinti az idegenforgalom fellendítését, ezért minden erőfeszítést megteszünk. Így készült el a 2004-es évben a Fertő-menti kerékpárút hidegségi belterületi része Phare-támogatással.

Hidegség kiemelkedő jelentőségű műemléke a falu feletti dombon álló Szent András templom, amely XIII. századi körkápolnájában korabeli freskók találhatók. Ehhez az eredeti körkápolnához a XV. században kétszakaszos hajót építettek. Ezt az 1713-as villámcsapás után barokk stílusban átalakították. A látogatóknak különleges látványt jelentenek az apszisban lévő faliképek, és a rotunda építészeti kialakítása, amelyhez hasonlót csak Karintiában, és Dél-Tirolban lehet találni. A gyönyörű műemléktemplom magasabb alapszintje miatt szinte az egész községet uralja. A templom történetéhez tartozik még, hogy 1748-ban toronnyal látták el, amely szintén a barokk jegyeit viseli. Az építményt 1890-ben romantikus homlokzattal látták el, majd 1940-ben végleg meghosszabbították a hajót. A Magyar Millennium, ezeréves államiságunk megünneplése keretében 2000-ben került sor felújítására.

A község 2000. június 16-tól saját zászlóval és címerrel rendelkezik.