popup
kulcsszavak:

A Szent András templom

A Fertő-tó déli partja melletti Hidegség középkori eredetű plébániatemploma a falu feletti dombon áll. Román kori része - a rotunda - több átalakítás ellenére Nyugat-Magyarország egyik kiemelkedő értékű műemléke, részint építészettörténeti jelentőségét, részint az apszisában megmaradt falképeit tekintve. Az eredetileg szabadon álló, 30-40 főt befogadó rotunda építészeti kialakítása különleges, mert a belül köralaprajzú főteret és a szintén körívvel szerkesztett patkó alaprajzú apszist négyszögűre falazott hasábokba foglalták be. E sajátossága révén a vele rokon Pozsony megyei Dejte (Dechtice) rotundájához hasonló, amelynek szentélye azonban kívül-belül nyújtottan félköríves alaprajzú. Feltételezhető azonban, hogy Karintiában vagy Dél-Tirol területén akad még párja, mint ahogy későbbi kifestésének legközelebbi analógiája is e területen található. A centrális épület tömege sokáig keveset változott, a 17. században azonban nyugat felé bővítették, szentélye fölé a 18. században tornyot emeltek A 20. században történt bővítése során pedig nyugati oldala elé széles, háromajtós tömeget építettek. Fontosnak tartjuk a templom e századi komplex helyreállítását, amelynek során megtörtént a műemléki értékek restaurálása és a rotunda egykori terének visszaállítása.

A rotunda építéstörténete és leírása

 A templom kereszt- és hosszmetszeteA községre és a templomra vonatkozó első írásos adat 1274-ből való. A rotunda építészeti jellege és festményeinek sajátossága azonban bizonyossá teszi, hogy a centrális templom ennél korábbi. Egyes feltételezések szerint a rotunda a 12. században, de legkésőbb a 13. század első felében már állhatott. Freskóit azonban csak a tatárjárás után, feltehetően 1250 körül készítették, amikor a Buzád nemzetség Csák nevű tagja, IV. Béla egyik kedvelt embere soproni várispánként Hidegségen udvarházat építtetett és birtokközpontot alakított ki.

A rotunda 5,80 méter átmérőjű belsővel, és kb. 7,80 x 7,80 méter oldalhosszúságú homlokzatokkal épült. Bejárata a nyugati oldal közepén nyílt, ott ahol a fal vastagsága a legkisebb. A henger alakú nagyobb teret szabályos félgömb kupola fedte. A rotunda főteréhez keleti irányban kisméretű apszis csatlakozik, amelynek patkó alaprajzú terét 144 cm-es sugárral szerkesztették. A rotunda hajóját és apszisát feltehetően oromfalak közötti hosszirányú nyeregtető fedte. A rotunda középkori falszerkezete kívül nagyobb kváderekből, belül kisebbekből áll. A fal magja törtkövekkel kitöltött.

A rotunda falfestményei

Apostol-galériaAz apszis boltozatán középütt Krisztus alakja látható mandula formájú keretben a Maiestas Domini megszokott ábrázolása szerint. Őt az evangélisták szimbolikus alakjai veszik körül: Lukács ökör, Márk oroszlán, János sas, Máté pedig angyal formájában. A kupolafestményt az alsó szakaszon emelt ívű díszítősor támasztja alá, amely egy ívsoros párkány sematikus mintázatának felel meg. Az apszis középső zónájában a tizenkét apostolt emelt ívű árkádsorban ábrázolták. Az árkádsor keretíveiben az apostolok nevét antikva betűkkel írták fel, balról jobbra a következőképpen: az első három alakja elpusztult, vagy elmosódott, a 4. Bertalan, 5. Pál tar fejjel és szakállal, 6. Péter rózsaszín kulccsal, 7. András, 8. János, 9. idősebb Jakab hullámos hajjal és szakállal, 10. Tamás, 11. Fülöp, és a 12.-dik is elpusztult. Az apostolok alakja mozgalmasabb, mint a bizánci alkotásokban, ruházatuk is változatosabb, sötét és világos tónusúak egyaránt előfordulnak. Egyesek szerint a kupolában látható Krisztus az apostolok szeme láttára az égbe távozik, vagy feltámadása után jelenik meg. Ezt a négy evangélista hitelesíti.
A templom későbbi átalakításai és bővítései

AlaprajzA templom hajlásszögét a gótikában megmagasították, és ácsszerkezetű huszártorony került rá. A templom külső képében igazán komoly változást a 17. századi bővítés jelentett 1660 körül. Ekkor a rotunda nyugati oldalát a karzattal és a bejárattal együtt kibontották, majd a megmaradt falvégek vonalában megnagyobbították a templomhajót. A kibővített templomban a patkó alaprajzú román kori apszisa elvesztette szerepét. A szentély a rotunda meghagyott felébe került át, ahol új oltárt állítottak fel. A megmaradt félkupola alsó sávjába újabb, késő reneszánsz apostolsort festettek.

A 18. század elején villámcsapás érte a templomot. A barokk átalakítás ez után történt, a század közepén. A barokk torony 1748-ban épült a rotunda apszisa fölé. Az egyszerű falusi torony nagy súlyával erősen terhelte a román kori szentélyt, főként a diadalívet. Ennek következtében a rotunda falában repedések keletkeztek. A barokk átalakítás kiterjedt a templom egészére, amely fölé cseh süvegboltozatot építettek. Ennek során a késő reneszánsz apostolsor alsó része elpusztult, az alakok felső része pedig a padlástérbe került. Az északi oldalra fiókos dongaboltozatú sekrestye épült. A hajó nyugati oldalán két pilléren későbarokk orgonakarzat készült, mint a legtöbb korabeli templomban.

A templom háromhajós, magtárra emlékeztető bővítése az 1930-as években készült el, ezzel befogadóképességét jelentősen megnövelték. Nagy hibája volt ennek, hogy a belső pára ezután a vizesebb és hidegebb freskós román kori falazatokon csapódott le.
A templom iparművészeti értékei

JelmagyarázatTöbb kisebb iparművészeti alkotás emelhető ki a templom értékei közül. Ilyen a kovácsoltvas rács a rotunda déli ablakában, amely még a késő reneszánsz bővítéskor készülhetett. A csigavonalban végződő, három szárból kibontakozó rács jellegzetes munka. Ásatásból került elő egy szép 17. századi mellkereszt. Műves részlet a barokk keresztelőmedence, amely felfelé szélesedő, kanellurázott kőhasábból és kőmedencéből áll. Fedele barokk faszobrász munka, Keresztelő Szent Jánossal. A barokk kőfaragványokból kiemelhető még egy sírkereszt, amelynek lóherevégződésű szárait a padozatba beágyazva találták meg. Feltárásból származik egy bimbós oszlopfő töredéke, amely feltehetően a rotunda nyugati kapujának részlete volt. A kőemlékek közül a legkorábbi az a sírkő, amelyet a templom homlokzatából emeltek ki. A koporsó keresztmetszetű kőhasáb középtengelyében süllyesztetten cikk-cakk motívumú bevésés található. A fej tájékán bevésett latin kereszttel ez a sírkő az igényes román kori sírkövek közül való.